Minden gyermek önmaga megalkotója
A gyermek tanulmányozásának fontossága
Montessori nem a „módszeréről” beszélt, hanem azokról a jelenségekről, amelyek magát a gyermeket tárják fel előttünk.
Maria Montessori a gyermekeket nagyon alaposan megfigyelte és megfigyelései alapján formálta a gyerekeket körülvevő környezetet.
Mit is jelent a „módszer” és miért nem megfelelő a „Montessori módszer” kifejezés? Egy módszer általában meghatározza, hogy pontosan hogyan és mit és mikor kell átadni/tanítani a gyerekeknek. Montessori nem ezt akarta! Egész életében folyamatosan megfigyelte a gyerekeket és megfigyeléseire építette fel pedagógiáját. A megfigyelésről a későbbiekben is lesz szó ezen az oldalon, mert ez a Montessori pedagógusnak is egy nagyon fontos tulajdonsága.
Montessori a „fejlődés” szó helyett a „felépítés”, „szerkesztés” szavakat használja
(Angolul: „to build the person” és „the construction of a person”)
És miért nem szerette Montessori a „fejlődés” kifejezést? Számára a „fejlődés” szó meghatározta, hogy egy gyereknek adott életkorban milyen képességekkel és tudással kell rendelkeznie. Ennek következtében, ha gyerek adott életkorra nem „ütötte meg” az adott szintet minden területen, ahogyan az „elvárt/normális” lenne, akkor könnyen „sérültnek/értelmi fogyatékosnak” titulálták.
Minden gyereknek megvan arra a képessége, hogy felépítse saját magát, mindazokból a lehetőségekből(külső és belső) táplálkozva, amik rendelkezésére állnak.
Szerkesztés/Tervezés? Miért használja Montessori ezt a szót? Úgy fogalmazott, hogy minden egyes gyerek rendelkezik egy belső, természet adta „építészeti tervvel”. Az építész pedig maga a gyerek.
A gyermek a természet egy darabkája, mégpedig egy nagyon fontos darabkája, aki mint egy fa, pici kis magból szép nagy fává terebélyesedik.
A teremtés csodája
Minden gyereknek vannak alkotó/teremtő időszakai a személyes önépítésre.
Az anya, az apa és a pedagógus segítheti az alkotás munkáját, de a gyermeknek kell felépítenie saját magát a benne működő törvényeknek engedelmeskedve. Mi felnőttek meg tudunk nevezni dolgokat, de megérteni, befogadni a gyermeknek kell azokat.
Azt tapasztaltuk, hogy a nevelés nem az, amit a tanár tanít, hanem egy természetes folyamat, amely az amberi egyedben megy végbe. A nevelés nem csak szavakon keresztül megy végbe, hanem a környezetből megszerzett tapasztalatok révén. A tanár szerepe nem a beszéd, hanem, hogy motivációt biztosítson a nevelési tevékenységekhez, speciálisan előkészített környezetben.Több, mint negyven éven át gyűjtöttem tapasztalatokat különböző országokban. Több szülő megkért, hogy neveljem már nagyobacska gyerekeiket. Felfedeztük, hogy a gyermek egyéni tevékenysége önmagában serkenti és elősegíti fejlődését. Ez vonatkozik az óvodásokra, általános és középiskolás gyermekekre is.
/Maria Montessori: Das kreative Kind/
A felnőtt, mint vádlott
A gyermek nem fejlődhet olyan szabadon, mint ahogyan azt egy fejlődésben lévő élőlény megkövetelné, mert a felnőtt elnyomja. A gyermek elszigetelt az emberi társadalomban. A társadalom azoban egész más szerepet tulajdonít a felnőtteknek. Nekik tulajdonítja a gyermek nevelését és fejlődését. Ám most miután a kutatások az emberi lélek mélyére ástak, feltámadt a vád azok ellen, akiket korábban az emberiség őrzőinek és jótevőinek tekintettek. Ők mind hirtelen vádlottak lettek, a sort bővítik az anyák, az apák és tanárok az emberi társadalomban, akik a gyermekekért felelősek.
/Maria Montessori: Kinder sind anders/
„A felnőttnek fel kell fedeznie a benne rejlő, korábban ismeretlen hibát, mely megakadályozza abban, hogy helyesen lássa a gyermeket.” /Maria Montessori: Kinder sind anders/
A felnőtteknek van egy konkrét véleményük a világról, a gyermekek még szabadok ettől és a felfedezés útját járják, a maguk individuális módján. A gyerekek vágynak felfedezni a világot. Először egymagukban indulnak felfedezőútra, majd a felfedezett csodákat örömmel osztják meg egymással. Montessori határozottan ellene volt az akkori oktatási rendszernek, ami sajnos ma is nagyon hasonló elveken működik az állami oktatásban (itt most elsősorbanaz iskolai rendszerre gondolok). A gyerekek arra voltak/vannak nevelve, hogy ne segítsenek egymásnak, mert az az ő jegyüket ronthatja. Belegondoltunk már ebbe? Annak a félelmét neveli ki az iskola a gyerekekben, hogyha másnak segítenek, azzal fenyegeti a veszély őket, hogy más jobb lesz náluk. Ez pedig a mai világban, ahol állandó a verseny azt a félelmet kelti, hogy nem lesznek versenyképesek. Mindenkinek mindent egyszerre, egy időben kell megtanulnia, ugyanolyan szinten. A tudás persze rögtön mérve is van és az eredmények számok formájában elég hamar szembejönnek a tanulókkal.
Engem mindig nagyon elszomorít a tény, hogy az életvidám, tudásszomjas óvodások elsőbe kerülve teljesítményükkel lesznek egyenlővé téve számok formájában.
A fel nem használt vagyon
Kétségtelenül a koragyermekkor a leggazdagabb. A nevelés során ezt minden lehetséges és elképzelhető módon ki kell használnia. Ennek az időnek az elvesztése pótolhatatlan.
/Maria Montessori: Das kreative Kind/
Ma már felismerték, hogy a nevelést a születéstől kell kezdeni. A nevelés szót nem a tanítás, hanem a gyermek szellemi fejlődésének támogatása értelmében értjük.
/Maria Montessori: Kinder sind anders/
És akkor magára hagyjuk a gyereket? Azt csinál, amit akar minden korlát nélkül?
Megnyugtatlak kedves olvasó. Nem erről van szó! Ezzel a bloggal is az a célom, hogy lépésről lépésre bemutassam a Montessori pedagógiát, ami engem azért ragadott meg, mert mélységesen tiszteli a gyereket, az EMBERT. Ez azt vonzza magával, hogy megtanít arra, hogy felelős felnőttként abban segítsem a rám bízott gyermekeket (legyen saját gyereked vagy diákod stb.), hogy kibontakoztassa a kapott tehetségét és megtalálja saját egyéni útját. Ez a pedagógia megtanítja a felnőtteket arra, hogy bátran az EMBER mellé álljanak, az EGYÉN mellé és ne álljanak be a társadalmi elvárások, a versenyeztetés, uniformizálás sorába.
Az AMI képzésen, ahol jelenleg részt veszek, tanárnőnk – aki rengeteg tapasztalattal rendelkezik a Montessori pedagógia terén – mesélte nekünk, hogy élete során a két leggyakoribb kritika, amit kapott a Montessori pedagógiára, hogy „túl szabados” és hogy „túl kötött és szigorú”. Két ilyen ellentmondásos kritika elég érdekes, nem? Most akkor hogy is van ez? Igyekszem mindent érthető módon átadni lépésről, lépésre.
Tarts velem a továbbiakban is!
