A mindennapi élet eszközei
Korábban már írtam az előkészített környezetről és a Montessori eszközökről. Most a Montessori eszközök első nagy csoportjáról, a „mindennapi élet eszközeiről” fogok írni.
Ez az első eszközcsoport, mellyel egy Montessori óvodába lépő kisgyerek foglalkozni kezd. Ebben a csoportban olyan eszközök/tevékenységek vannak, melyek a gyermek hétköznapi életéből lettek kiragadva.
Mi a „mindennapi élet eszközeinek” a jelentősége?
Az itt felkínált tevékenységek hozzásegítik a gyereket ahhoz, hogy megtanuljon magáról és másokról gondoskodni, saját közvetlen környezetüket megőrizni és szépíteni. Megtanítja őket a környezetük iránt való felelős viselkedésre.
Ezek az eszközök illetve az általuk felkínált tevékenységek egy hidat képeznek az óvoda/gyermekek háza és a szülői ház között. Minden eszköz a gyermek közvetlen kultúrális környezetében is jelen van.
A gyerekek a sok ismétlésen keresztül egyre pontosabbá válnak, egyre mélyülnek a koncentrációban.
A mindennapi élet eszközeinek alcsoportjai
A mindennapi élet eszközeinek 5 alcsoportja van, melyek a következők:
- Általános előgyakorlatok a mozgáskoordináció és a mozgáskontrollálás fejlesztéséhez
- Öngondoskodást segítő gyakorlatok
- Gondoskodás másokról és a környezetről
- A közösségben való viselkedés és a közösségért való felelős magatartás
- Speciális mozgásgyakorlatok
Minden alcsoportnak egy-egy külön cikket szánok, ahol részletesebben bemutatom az őket felépítő eszközöket.
Az eszközök általános tulajdonságai
A Montessori eszközök általános tulajdonságainak öszzefoglalóját itt találod.
Most viszont kifejezetten a a „mindennapi élet eszközeinek” jellemzőit vázolom fel:
- a gyermek közvetlen, kulturális környezetéből származnak (például egy ázsiai Montessori óvodában a pálcikával való evést gyakorolják, európában a késsel, villával, kanállal történő evést)
- az eszközök valódi, hétköznapi tárgyak, nem játékok
- lehetőség szerint törékeny anyagból készüljenek
- attraktív, figyelemfelkeltő megjelenésük van, esztétikusak
- fontos, hogy minden eszköz mindig hiánytalan legyen (ha egy darab hiányzik, akkor nem tudják használni a gyerekek, nem éri el a célját)
- egy tevékenység tárgyainak színben azonosnak kell lenniük (ez segít a tájékozódásban)
- a tárgyak mérete passzoljon a gyermek méreteihez
- a tárgyak súlya szolgálja a gyermek izomzatának erősítését (se nem túl könnyű, se nem túl nehéz pl.: egy porcelán tálca, porcelán készlettel)
Hogyan mutatjuk be a mindennapi élet eszközeit?
Ezen eszközök bemutatásának két szakasza van.
Az első szakaszban bemutatjuk a tevékenység menetét és a hibaellenőrzés lehetőségét. Itt a mozgáson, a tevékenységen van a hangsúly, a pedagógus, csak a legfontosabb dolgokat mondja el szóban. (Bővebben a Montessori pedagógus attitűdjéről itt és itt olvashatsz.) A gyermek ezután számára elegendő mennyiségű érzékszervi tapasztalatot gyűjt, vagyis önállóan végzi a bemutatott tevékenységet, kísérletezik és az eszközben rejlő önellenőrzési lehetőség segítségével folyamatosan korrigálja önmagát.
A második szakaszban, amikor a pedagógus úgy látja, hogy a gyermek kellő mennyiségű tapasztalatot szerzett az eszközzel, de még motivációját nem vesztette el az iránt, akkor bevezeti az eszközhöz tartozó új fogalmakat. Szerintem ez a legnehezebb feladata egy Montessori pedagógusnak, hogy eltalálja ezt a pontot, ahol már a gyerek kellő mennyiségű tapasztalattal rendekezik az új fogalmak befogadásához és nyitott, kíváncsi rá, ugyanakkor még nem tevékenykedett az eszközzel annyira sokat, hogy motivációját már elvesztette volna az iránt.
